Kommunikáció
2008.07.26
Kommunikáció, közlésfolyamat, információ csere: egy jelrendszernek, legtöbbször a nyelvnek az emberi érintkezésben való kölcsönös és szándékos felhasználása.
Jel: a nyelvi jel az érzékszerveinkkel felfogható, azaz látható, hallható, tapintható jelenség, amely mindig önmagán túl mutat, egy közösség megállapodásán alapszik, jelrendszer tagja és jelentése van.
Nyelv: a legegyetemesebb nyelvrendszer.
A kommunikáció tényezői (ezek nélkül nem jön létre kommunikáció):
- feladó, beszélő, adó
- címzett, hallgató, vevő
- csatorna: valamiféle fizikai közeg (levegő)
- közös jelrendszer, mindkét fél számára ismert jelrendszer
- közös téma, valóságdarab
- szituáció, beszédhelyzet
- kommunikáció eredménye, üzenet
Az üzenet funkciói:
- Elsődleges funkciói:
- tájékoztatás: információközlés, de az információra vonatkozó kérdések is; pl.: Mikor írunk dolgozatot? Holnap.; jellemző mondatfajtái: kijelentő-, kérdő mondat.
- felhívás: a beszélő valamilyen cselekvésre szólítja fel a hallgatót; pl.: Add ide a tízóraidat!; jellemző mondatfajtája: felszólító mondat.
- kifejezés: a beszélő lelki állapotára utal a mondat, a beszélőnek valami óhaja, sóhaja fejeződik ki; pl.: Jaj, de fáj a fejem!; jellemző mondatfajtái: óhajtó- , felkiáltó mondat.
- Járulékos, másodlagos funkció:
- kapcsolatfenntartó szerep: a beszélő a hallgató figyelmét akarja ébrentartani, és ezt direkt kérdéssel teszi; pl.: Érted! Figyelsz! Világos!
- értelmező funkció: a hallgató egy már elhangzott információra kérdez vissza; pl.: Tessék! Mi?!
- szépirodalmi funkció
