Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Kádár-korszak mindennapjai

2011.07.09

Az 1956. okt. 23-án kitörő forradalom nagy változásokat hozott Magyarország életében. 1956. november 1-jén feloszlatták az MDP –t (Magyar Dolgozók Pártja: kommunista program, 1948. június 12-ben az SZDP és az MKP egyesülésével jött létre) és létrejött az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt - kommunista párt). November 7-én Kádár János a szovjet tankok élén bevonulva átvette a hatalmat: létrehozta az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságát, aminek elnöke lett, a Minisztertanács elnökévé pedig Dobi István vált. Magyarország a szocialista blokk része, a KGST tagja maradt.

 

A Kádár-korszak az 1956 és 1988 közötti évek közkeletű elnevezése. Nevét Kádár Jánosról kapta, aki az egész korszakban a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, ill. főtitkára, és emellett 1956–1958-ban és 1961–1965-ben a Minisztertanács elnöke volt.

A forradalom leverése utána a megtorlás időszaka következett. Az MSZMP 1956-os decemberi pártértekezlete ellenforradalomnak minősítette a forradalmat, a társadalom ellenállását csak a szovjet csapatok erejére és az újonnan szervezett karhatalomra (pufajkások), majd a munkásőrségre támaszkodva tudták letörni. Idővel a forradalom tabuvá vált az emberek körében, nem beszéltek róla.

1956 előtt az emberek még átmenetinek tartották a kommunista berendezkedést, ám 1956 után rá kellett döbbenniük, hogy a rendszer tartós lesz. Meg kell próbálni vele együtt élni. Az együttélés alapja: hallgatólagos közmegegyezés, el kell fogadni a rendszert. Ha nem állnak ellen, nem politizálnak, akkor a rendszer biztosítja az életszínvonal emelkedését. „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” – így változott a jelszó a Rákosi-korhoz képest („aki nincs velünk, az ellenünk van”)

A pártállam rendszere fennmarad, ám a kemény diktatúrát felváltotta a puha diktatúra. A parlament szerepe jelentéktelen maradt, a párt irányította az állami szerveket is, a cenzúra működött, a külpolitikában pedig meghatározó volt a Szovjetunióhoz fűződő „barátság”. Kádár ugyanakkor ügyelt arra, hogy ne épüljön ki körülötte olyan személyi kultusz, mint Rákosinál. Az emberektől nem várták el, hogy lelkesedést tettessenek, csupán azt, hogy ne legyenek ellenségesek a rendszerrel szemben. Ezt az enyhülést mutatja a címer megváltozása is: a vörös csillag (Szu-hoz való tartozást fejezi ki) kisebb lett, s nagyobb szerephez jutnak benne a magyar színek.

 

A korszakban kétfrontos harc bontakozott ki

·         dogmatizmus (’62-ben ők jelentették a fő veszélyt) szekták, nagyon baloldali erők, sztálini keményvonalasok

·         revizionizmus (’57-ben a fő veszély jelentették) reformkommunisták = jobboldali elhajlók

ðAz államhatalom arra törekedett, hogy egyik szélsőség se szerveződjön táborrá, ne legyen az élükön vezéregyéniség.

A hétköznapokban ↓ a politika szerepe. Az új nemzedéket pedig fokozatosan a rendszer támaszaivá nevelték: kisdobosàúttörőàKISZ (korábban DISZ).

Egyházi ellenállás volt = vallásellenesség (ateizmus). A Kádár-korban ez az alsó papságot érintette, míg a Rákosi–korban a felsőpapságot üldözték. Nem lehetett templomba járni, nem volt keresztelő, helyette névadót tartottak. Karácsony helyett pedig fenyőünnep volt. Azt hitték, így majd csökken a vallás szerepe, de nem így történt.

Az életszínvonal emelkedése továbbra is fontos volt, a többi kommunista országhoz képest példaértékű volt. Innen az elnevezés: „legvidámabb barakk”, „gulyáskommunizmus”.

Szabadon lehetett utazást biztosítottak az állampolgároknak. Piros útlevéllel a szocialista országokba, míg a kék útlevéllel a kommunista országokba lehetett utazni.

 

A nehézipar továbbra is hangsúlyos maradt, azonban a vele járó nagy költségeket próbálják csökkenteni. => extenzív fejlesztés: nagyobb beruházás, több munkaerő. Ekkor már nők is dolgozhattak. Egy idő után azonban nem tudtak tovább fejlődni => hatékonyság, minőség javítása, termelékenység, eladhatóság kell. Erre azonban a tervgazdálkodás nem alkalmas:

Új gazdasági mechanizmus lépett életbe 1958. január 1-jétől, amelyet Nyers Rezső volt szociáldemokrata politikus koordinált.

  • -         piacgazdaság elemeinek becsempészése
  • -         tervek megmaradtak, de nem annyira szigorúak
  • -         gyárak nyereségességre és hatékonyságra törekednek
  • -         Ø igazi érdekeltség, mert kicsi a többletjövedelem
  • -         korábban mindennek hatóságilag megszabott ára volt, most valós árak és bérek vannak
  • -         önálló külkereskedelmi jogokat kapnak a vállalatok, előtte az állam szabott meg mindent
  • -         csökkent az élelmiszeripar, illetve a könnyűipar. A nehézipar 61%-a volt az iparnak.
  • -         új beruházások a vegyipar és a gépipar területén.
  • -         a termelékenység nem javult
  • -         a mezőgazdaság sikerágazattá vált. 1959-61 között kollektivizálták a mezőgazdaságot
  • -         gépesítés, műtrágya felhasználása
  • -         új növényfajták, iparszerű növénytermesztés (kukorica, burgonya, cukorrépa, napraforgó)
  • -         „hangulatjavító” intézkedések: háztáji gazdaságot lehetett otthon létrehozni: zöldség, gyümölcs, állat tartása à közérzet javítása, önállóság, magántulajdon a parasztoknak
  • -         személygépkocsi, tehergépkocsi, autóbusz
  • -         nemzetközi szinthez képes az ország le volt maradva: úthálózat, hírközlés terén, ill. a telefonhálózat kiépítésénél
  • -         befejeződött a mezőgazdasági munkások tömeges elvándorlása az iparba
  • -         nőtt a szellemi dolgozók és csökkent a fizikai dolgozók aránya
  • -         a vidék polgárosodik
  • -         urbanizáció = a lakosság a városokba költözik
  • -         emelkedett a középiskolákban, illetve a felsőoktatásban tanulók száma
  • -         a jövedelmi viszonyok kiegyenlítődtek az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók között
  • -         nőtt a lakosság fogyasztása
  • -         emelkedett az életszínvonal
  • -         mosógép, rádió, televízió, Trabant
  • -         az élelmiszerellátás nőtt: hús, tej, cukor
  • -         oktatási és közművelődési hálózat országos kiépítése
  • -         szabadabbá vált a sajtó és a könyvkiadás
  • -         nőtt a művészetek mozgástere: TTT (tiltás, tűrés, támogatás) Magyarországon a tűrt kategória volt a jellemző, Aczél György
  • -         szabadidejüket családjukkal töltötték az emberek à félrehúzódás
  • -         cserépkályhával fűtöttek, főztek
  • -         divat: megjelent a farmer (először Magyarországon), csöves stílus
  • -         tömegsport szorgalmazása, de kevés sikerrel
  • -         1967-ben a gyes bevezetéseàkicsit nőtt a születések száma à csak átmeneti fellendülést okozott
  • -         sok magyar Nyugatra utazott, emelkedett a Magyarországra látogató külföldiek száma is

 

70-es évek elejéig tartott ez a fellendülés. A dogmatikusok támadták (féltek az egyes vezetők meggazdagodásától + nemzetközi háttér megváltozott: prágai tavasz, Brezsnyev-dokrina) => a reform leállt.

 

Azonban ragaszkodtak a teljes foglalkoztatottsághoz és az életszínvonal tartásához.

 

-         elterjedt a csempészés

-         a férfiak élettartalma csökkent

-         a mezőgazdaság sikerterület lett a ’70-es évekreà termelékenység, a minőség javultà elértük a nyugati színvonalat

-         ’70-s években nem ismerték fel a válságot, mert a jelentős beruházások elterelték a figyelmet

-         jó kapcsolat épült ki a szomszédos országokkal (Ausztriával, NSZK-val, Vatikánnak, és az USA-val is)

-         1978-ban a Szent korona hazakerült (USA) à 2002-ben a Parlamentbe

-         szocialista tömb megbontását nem akarták, ezért nem lehetett a határon túli magyarokat látogatni

-         1973, majd 1975, olajárrobbanásà cserearányromláshoz vezetett

-         a SZU látta el nyersanyaggal a szocialista országokatàkimerült

 

-         kedvezően lehetett hitelekhez jutniàberuházhatunkàjelentős jövedelemre tehetünk szertànem sikeres (életszínvonal-politika), eladósodásà= adósságspirál

-         1979-ben megszorító intézkedéseket tettek: emelték az árakat

-         a szocialista-rendszert nem lehet megreformálni

 

-         a lakosság elégedetlensége: sok a munka, és kevés a béràkezdtek elfordulni a rendszertől

 

 

A ’80-as években „adósságcsapdába” került az ország, így csökkent az életszínvonal, felgyorsult az infláció’ és mind többen látták, hogy a gazdasági problémákból csak politikai változással juthat ki az ország, ami a Kádár-rendszer bukásához vezetett.


 
 

 

Profilkép





Archívum

Naptár
<< Március / 2020 >>

Statisztika

Online: 5
Összes: 810177
Hónap: 7031
Nap: 231