Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A felvilágosodás és a forradalmak kora - személyek

2008.12.01

Danton: ügyvéd, forradalmár. A jakobinusok mérsékelt csoportjához tartozott. Híres szónoklataiban először fogalmazta meg a köztársaság szükségességét. A monarchia megdöntése után igazságügy-miniszter, a jakobinus diktatúra idején a külügyek irányítója és a honvédelem szervezője. Fellépett a terror ellen, arra törekedett, hogy mielőbb konszolidálódjon a hatalom. 1794 áprilisában elítélték és kivégezték.

Diderot: francia filozófus, a felvilágosodás nagy hatású képviselője, az Enciklopédia egyik szerkesztője, s cikkei egy részének szerzője. Fellépett az egyház ellen, s a deizmust képviselte.

Engels: német filozófus és forradalmár, az ún. tudományos szocializmus elméletének egyik megalkotója. Apja textilgyáros volt. Angliai tanulmányútja során fordult érdeklődése a munkásosztály felé, s itteni tapasztalatairól A munkásosztály helyzete c. könyvében számolt be. Marxszal közösen kidolgozták a történelmi és a dialektikus materializmus elméletét. Ők ketten alapították a Kommunisták Szövetségét, és fogalmazták meg a Kommunista Kiáltványt. Részt vett az I. és a II. Internacionálé munkájában. Főbb művei még: Forradalom és ellenforradalom Németországban; A család, az állam és a magántulajdon eredete; Anti-Dühring; Feuerbach és a klasszikus német filozófia felbomlása.

Fulton: amerikai mérnök, a gőzhajó feltalálója.

Jefferson: az USA elnöke 1801-1809 között, a függetlenségi háború teoretikusa, a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazója.

Kutuzov: orosz hadvezér. Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata idején a felégetett föld taktikáját alkalmazta: Moszkváig vonult vissza, s Borogyinónál eldöntetlen csatát vívott vele. Állandóan támadva a visszavonuló francia sereget jelentősen legyengítette azt, és az ország elhagyására kényszerítette.

XVI. Lajos: Franciaország királya 1774-1792 között. Az állam pénzügyeinek a rendezése terén tehetetlennek bizonyult. Szökési kísérlete és a Párizst védő tábor tervének megvétózása szolgáltatta a jogalapot arra, hogy a haza ellenségeként, közönséges polgárként 387 szavazattal 334 ellenében halálra ítélték és 1793-ban kivégezték.

Lajos Fülöp: a Bourbon-ház oldalágából származó francia király 1830-1848 között. Elsősorban a pénzarisztokrácia, a bankárok érdekeit szolgálta uralma, amelynek az 1848. februári párizsi forradalom vetett véget.

Marat: jakobinus forradalmár, filozófus, jogász, orvos. Az általa irányított újságokon keresztül nagy hatást gyakorolt az eseményekre. Támogatta a köztársaság és a forradalmi kormányzat kiépítésére irányuló törekvéseket, de szembeszállt a szélsőségesen radikális nézetekkel. Bőrbetegsége miatt napjai nagy részét kénytelen volt kádjában ülve tölteni. Itt gyilkolta meg egy fanatikus girondista, Charlotte Corday.

Marx: filozófus, teoretikus, forradalmár, a tudományos szocializmus megalapítója. A 19. század talán legnagyobb hatású és legtöbbet vitatott gondolkodója. Dialektikus és történelmi materializmus elméletével a történelmet és a társadalmat mozgató erőket kívánta feltárni a dialektika segítségével. A tőke c. munkájában a kapitalista társadalmi rendszer komplex analízisét nyújtotta. Gyakorlati forradalmárként Engelsszel közösen megalapították a Kommunisták Szövetségét, megfogalmazták programját a Kommunista Kiáltványt. Aktívan tevékenykedett az I. Internacionáléban, s könyveivel, levelezésével is formálta a munkáspártok ideológiai arculatát.

Mazzini: köztársasági érzelmű olasz szabadságharcos, carbonari, az Ifjú Itália mozgalom vezetője. 1848-ban a rövid életű római köztársaság elnöke. Olasz nemzeti hős.

Metternich: osztrák államférfi, a konzervatív abszolutizmus híve. 1809-től külügyminiszter, és 1848-ig gyakorlatilag ő irányította Ausztria kül- és belpolitikáját. A Szent Szövetség kiemelkedő diplomatája, az Oroszországgal való együttműködés híve. Hol engedményekkel, hogy kemény erőszak alkalmazásával lépett föl a magyar reformellenzékkel szemben is.

Montesquieu: francia filozófus, a felvilágosodás vezéregyénisége. Híres munkájában a Törvények szellemében a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom szétválásának szükségességében látja az ideális államfejlődési modellt. Sokat foglalkozott a birodalmak természetrajzával, többek között ő volt a földrajzi determinizmus egyik markáns képviselője.

Nagy Frigyes: Poroszország királya 1740-1786 között. A felvilágosult abszolutizmus mintauralkodója. Megreformálta az oktatást és a hadsereget. Újabb és újabb tartományokat kebeleztek be. Mintaállamot hozott létre, Poroszországot a nagyhatalmak sorába emelte.

Nagy Katalin: orosz cárnő (1762-96), felvilágosult jellegű reformokkal próbálkozott, legnagyobb célkitűzése az Orosz Birodalom terjeszkedésének folytatása volt. Szövetkezett Nagy Frigyessel Lengyelország felosztásában, s dél felé is folytatta a terjeszkedést.

Napóleon, Bonaparte: katonatiszt, politikus, a forradalmat lezáró konzulátus és császárság alapítója. Nyolcgyerekes korzikai kisnemesi családból származott. Kezdetben a jakobinusokkal szimpatizált, majd 1795-ben ő verte le a királypártiak felkelését. Itáliában bebizonyította, hogy a rossz ellátás ellenére képes győzelemre vezetni katonáit. Azért tudta megszerezni az egyeduralmat, mert a Direktórium idején egyedül a hadsereg maradt a rend szilárd támasza. 1799-ben államcsínnyel Franciaország első konzulja lett. Ezzel lényegében katonai diktatúrát teremtett, amit úgy akart örökletessé tenni, hogy 1804-ben császárrá választatta magát. A polgári viszonyok megteremtése mellett állandó hódításra kényszerült, hiszen a hadseregen nyugvó rendszer csak így maradhatott stabil. Bár a világtörténelem egyik legkiválóbb hadvezére volt, az ország anyagi és emberi erőforrásait felélte, s bukása törvényszerű volt.

Nelson: angol tengernagy, az angol királyi flotta admirálisa, a leghíresebb és legtehetségesebb angol tengeri hadvezér. Napóleon ellenfele a trafalgári ütközetben, ahol győzött, de életét vesztette.

Robespierre: a francia forradalom egyik vezető személyisége. Híres ügyvéd, aki kiérdemelte a Megvesztegethetetlen elnevezést. A Konvent legismertebb jakobinus képviselője, aki Közjóléti Bizottságban szerzett pozícióján keresztül diktatórikus hatalmat gyakorolt. Miután képtelen volt lemondani a terrorról, s mind bal-, mind jobboldali ellenzékét kivégeztette, elveszítette a Konvent és a nép bizalmát is. 1794-ben lefejezték.

Rousseau: francia filozófus, a felvilágosodás legnagyobb hatású gondolkodója. Fő műve a Társadalmi szerződés. Az emberek természetes állapotának a jogok birtoklását, elsősorban a szabadsághoz való jogát tartotta. Fontosnak tartotta a nevelést, amiről könyvet is írt.

Stephenson: angol mechanikus, a gőzmozdony feltalálója 1814-ben. Az első vasútvonal 1825-ben épült Angliában.

Washington: déli ültetvényes az amerikai angol gyarmatokon, majd a függetlenségi háború vezetője, s az USA első elnöke 1789-97 között.

Watt: angol technikus, a klasszikus ipari forradalom legkiemelkedőbb alakja, a sokrétűen felhasználható gőzgép szabadalmaztatója 1769-ben.

 

 
 

 

Profilkép





Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2020 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 904524
Hónap: 4671
Nap: 102